2005 az átalakulás éve volt iskolánk életében. Nagy változások azonban nem jönnek létre csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Rendesen, átgondoltan, precízen elő kell készíteni azokat. Ez történt iskolánkkal is. Ahhoz, hogy „egy csapásra” megszépüljünk, hosszú-hosszú felkészülésnek kellett eltelnie. A mi esetünkben azonban ez a szakasz túl hosszúra sikeredett. A nagy várakozás ideje alatt iskolánk kívül-belül elöregedett s helyenként már balesetveszélyessé is vált. Sokáig próbáltuk vigasztalni magunkat azzal, hogy a csúf külső gyönyörű belsőt takar, ám a málladozó, salétromos falak kétségeket ébresztettek bennünk. El kellett fogadnunk, hogy a tettek megvalósulásához nem elég az akarat, nem elég a jó szándék. Ahhoz pénz is kell és bizony nem kevés.
2005 tavaszán azonban minden megváltozott. Eljött az a pillanat, amire évtizedeken át várt tanár, diák s a környéken lakók valamennyien. Megkezdődött a nagy átalakulás. A munkálatok ideje alatt azonban feje tetejére állt a világ. Tanítottunk porban, zajban, folyosón, tornaszertárban, fele annyi teremben délelőtt, délután.
Az eredmény azonban jól látható. Iskolánk még soha nem volt ilyen szép, mint most, a munkálatok befejezésekor. Ha a szépségnek a hosszú várakozás volt az ára, hát megérte.
A
képeken a múlt és
jelen találkozik egymással. Ilyenek voltunk – ilyenek lettünk. Ez volt a nagy átalakulás.
