Az 1960-as évek

 

     Az 1960-nal kezdődő évtizedben iskolánk életében is megkezdődtek az „enyhülés” évei. Az évtized eleje még igen szorosan kötődik az ötvenes évek szélsőségesen kommunista, diktatórikus szellemiségéhez, az évtized második felétől azonban enyhül az „ideológia mindenek felettisége”.
     1960 és 1963 között azonban még szembetűnő volt a kommunista eszmék jelenléte az oktatás minden egyes területén a tananyagtól kezdve az ünneplésen át az iskolán kívüli szabadidő ellenőrzéséig.
     A tananyag természetesen a párt utasításainak megfelelően, az ideológiának alárendelve épült fel. Amellett, hogy az órákon a szocializmus és a „testvéri” Szovjetunió eredményeiről, fejlődéséről kellett beszélni, a képzés során meg kellett ismertetni a tanulókkal a dialektikus – materialista világnézetet is. Ennek megfelelően a tantestület elé állították feladatul a „vallás tudománytalan voltának feltárását a diákok előtt és a vallásos nézetektől való elszakadást”. Mivel a fennálló rendszerben igen fontos volt a szülők foglalkozása, a tanároknak különös figyelmet kellett fordítaniuk a munkás–paraszt származású tanulók felvételére és további előmenetelére oly módon, hogy számukra külön szakkorrepetálási rendszert kellett kidolgozniuk.
     Az iskolai év legjelentősebb eseményei is valamilyen módon kapcsolódtak a Szovjetunióhoz és a kommunizmushoz. Közös iskolai rendezvényeken emlékeztek meg április 4-ről – hazánk „felszabadulásának” ünnepéről – a Vörös Hadsereg napjáról, Vlagyimir Iljics Lenin születésének évfordulóiról, valamint a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásáról. 1960-ban, a felszabadulás 15 éves évfordulójára az iskola diákjai színielőadással készültek, amit több TSZ-ben is bemutattak. A rendszer által előírt ünnepélyeken való részvétel fontosságát jelzi a tantestület aggodalma amiatt, hogy iskolánk nem indított csapatot a felszabadulási váltófutóversenyen 1960-ban.
     A diktatúrák közös jellemzője, hogy beférkőznek az emberek magánéletébe is. Emiatt az iskoláknak kötelességük volt gondoskodni a diákok aktív, a szocialista eszméknek megfelelő szabadidő eltöltéséről is. Rendszeresek voltak a szervezett iskolai keretek közt sorra kerülő mozi-látogatások a szovjet filmhetek alkalmából, a KISZ táborok, valamint a tanulmányi szakkörök (fizika szakkörön például a szovjet rakétatechnika fejlődésével foglalkoztak a diákok, a technológiai szakkör résztvevői pedig látogatást tettek a környék legnagyobb gyáraiban, ahol „megcsodálhatták a szocialista gazdaság fejlődését és épülését”). Az emberek formálása azonban nemcsak belsőleg, ideológiailag történt, hanem különös figyelmet fordítottak a külső megjelenésre, „a divat kilengéseinek és ízléstelenségeinek megakadályozására” is. A diákok kötelesek voltak iskolaköpenyt hordani, megfelelő öltözetben megjelenni (tiltott volt például a magas sarkú cipő), tartózkodni testük bárminemű festésétől. A szabályok azonban nem maradtak meg az iskolaépület keretei között. Tilos volt engedély nélkül szórakozni menni, valamint este fél tíz után szülői felügyelet nélkül az utcán tartózkodni. Volt rá precedens, hogy egy végzős diáklányt azért tanácsoltak el az iskolából, mert házibuliban volt szülői felügyelet nélkül, továbbá a szoknyája hossza sem érte el a minimálisan előírt szintet.
     Jelentős változások történtek az évtized folyamán a képzési rendszerben is. 1960 szeptemberében nagy reményekkel beindult az ipari tagozat mellett a mezőgazdasági tagozatú osztály, majd 1963-ban meg is szűnt. 1964-től 1967-ig szakközépiskolai osztályok indulnak, majd beindult évente egy gép-gyorsírás, általános ügyviteli osztály.
     1961-től az oktatási reform elveinek megfelelően iskolánkban is bevezették a 45 perces tanítási órákat, valamint a 6 napos tanulmányi hetet (5 nap elméleti oktatás + 1 nap gyakorlat). Ez utóbbi célja, hogy a „diákok is kapcsolódjanak be a termelőmunkába. Mivel korunkat a technika szédületes fejlődése jellemzi, nem lehet tehát az oktatás célja csak humanista műveltség nyújtása, illetőleg ma már nem lehet olyan mértékben elmerülni a múlt szemléletében, amint azt régen tették”. Iskolánk diákjai gyakorlataikat a Szegedi Ruházati Boltban, a Szegedi Szalámigyárban, a Gyufagyárban, a Kenderfonógyárban, a Kábelgyárban és az Újszegedi Haladás MGTSZ-ben töltötték – természetesen „nagy kedvvel és tudásszomjjal”. Iskolánk célja a reform elveinek megfelelően „korszerű műveltséggel rendelkező szocialista szakemberek nevelése, akik nemcsak könyvelők, tervezők és statisztikusok, hanem olyan szakemberek, akik a marxizmus – leninizmus eszméit vallják és a szocialista erkölcsi normák alapján élnek.”
     Gyökeres fordulatot hozott az 1968/69-es tanév, ugyanis iskolánk épülete ekkor költözött a Mérey u. 3. szám alól mai helyére, a Gutenberg u. 11. szám alá.
     Az 1972-es oktatáspolitikai határozat új feladatokat fogalmazott meg. Ez a közgazdasági szakközépiskolákat kevésbé érintette, hiszen a reform bevezetése az 1968-tól életbe lépő új gazdasági irányítás után keletkező feszültséget volt hivatott feloldani. 1972-től az iskola egyik osztálya számviteli, gazdálkodási irányzatú ipari gyakorlattal, a másik igazgatási, ügyviteli ágazatú lett.
     1976-tól szoros kapcsolat épült ki az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom keretében intézményünk és a DÉLÉP között. 1977-től a VOLÁN és az AFIT vállalatokkal kötött iskolánk együttműködési szerződést.
     1984-től fokozatosan megszűnt iskolánkban az igazgatási, ügyviteli ágazat. Ettől az évtől mindkét osztály számviteli, gazdálkodási ágazatú, ipari és közlekedési tagozattal. Az új profil – a közlekedési – új vállalati kapcsolatokat is eredményez.
     Kovács János nyugdíjba vonulása után, az 1987-88-as tanévtől iskolánk új igazgatója Király Leventéné. 2002-ig tartó igazgatósága alatt jelentős változások történtek iskolánkban. Egyrészt Az 1987/88-as tanévben az iskola szakmai profiljának fontos változását jelentette a külkereskedelmi szakképzés bevezetése – egyelőre a levelező tagozaton: ekkor indult a külkereskedelmi idegen nyelvi levelező képzés; ezzel beléptünk a külkereskedelmi szakközépiskolák sorába.
     Másrészt 1988 októberében iskolánk történetének új szakasza kezdődött – ekkor vettük fel Vasvári Pál nevét. „Miért éppen Vasvárit választottuk? Vasvári rövid életútját a műveltség áldozatos megszerzése mellett a haza szabadságáért folytatott küzdelem jellemezte. Életútja, embersége erkölcsi példa lehet a ma fiataljai számára. Írásaiban megfogalmazott gondolatai segíthetik tanulóink tisztánlátását”– a fogalmazza meg az igazgató asszony.
     1990 tartalmas év volt történetünkben. 1990 nyara iskolaépületünkben hozott jelentős változást: megtörtént a födém megerősítése. Ez lehetővé tette az épület bővítését: a következő nyáron beépíthettük a tetőteret, amivel megnyílt a lehetősége a számítástechnika tantermek kialakításának. Ugyanekkor az ebédlő az alagsorban kapott helyet, a földszinten – az ebédlő és a konyha helyén nyelvi termeket hoztunk létre. Ezek a bővítések szükségesek voltak ahhoz, hogy később profilunkban is változtatásokat hajthassunk végre.
     1990 szeptemberétől – közel 70 év után – újra jelentkezhettek iskolánkba fiúk, a lányok örömére.
     Az 1991/92-es tanévtől a József Attila Tudományegyetem bázisiskolájaként működünk, folyamatosan érkeznek iskolánkba gyakorlótanításra a végzős tanár szakos hallgatók.
     Az 1992/93-as tanév több szempontból is meghatározó szakmai tevékenységünket illetően. Egyrészt ekkor indult az a kísérleti képzés – a gazdasági szakközépiskola-modell –, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben könnyen tudunk igazodni a szakképzésben bekövetkező jogszabályi változásokhoz. A gazdasági szakközépiskola tantervét a KÜLKESZ iskolái dolgozták ki – a tantervjelentésben mi is részt vettünk. A modell lényeges eleme, hogy a tanulók először általános közgazdasági képzésben vesznek részt, és csak később kell szakot választaniuk. A másik nagyon fontos elem, hogy különválik a négyéves közoktatási szakasz, – amely érettségire készít elő – és a szakképzési szakasz.
     Ekkor a a következő szakok közül lehetett választani:
          - számviteli ügyintéző
          - üzleti ügyintéző
          - külkereskedelmi idegen nyelvi levelező.
     Ugyancsak az 1992/93. tanévben szerveztünk először ötödéves képzést tanulóink számára. (Középfokú adó- és pénzügyi ellenőri szakképesítő vizsgát tehettek az itt végzettek.)
     1995-ben hoztuk létre a tetőtérben a tanirodát, amely a gyakorlati oktatásban játszik igen fontos szerepet.
     Az 1995/96. tanévtől veszünk részt az élelmiszeripari menedzser akkreditált felsőfokú képzésben. Először a program, a tanterv, a tananyag meghatározásából vállaltunk részt, 1999 szeptemberétől a képzésben is – a Fodor József Gimnázium, Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézettel közösen.
     Az 1996/97-es tanévben ismét bővítettük profilunkat – a gazdasági informatikus I. szakkal. A szakot más iskolában érettségizett tanulók számára is hirdettük.
     Közben a Gazdasági Minisztérium felkérésére elkészítettük a külkereskedelmi idegen nyelvi levelezés szakképzés központi programját.
     Ugyanekkor meg kellett fogalmaznunk az iskola Pedagógiai Programját.
     1998-tól tovább bővültek a tanulók lehetőségei: ekkortól szerezhetnek itt külkereskedelmi üzletkötő szakképesítést. Eközben hozzákezdtünk az iskola minőségbiztosítási rendszerének kidolgozásához – az NSZI segítségével EFQM modell szerint.
     Tananyagfejlesztő tevékenységünk újabb állomását jelentette az „Ifjúsági szakképzés korszerűsítése” világbanki programban való részvételünk, amelynek keretében a gazdasági szakképzés új modelljének kidolgozását vállaltuk. E tanévtől a képzés már az új program szerint folyik.
     A 2000. év kedvezőtlen változásokat hozott iskolánk gazdasági életében: megszűnt a gazdasági önállóságunk. Ugyanebben az évben a tanulók étkezését és az iskola takarítását az önkormányzat külső cégekre bízta.
     A 2001/2002. tanévben a 9. évfolyam tanulói már a kerettantervek alapján készült helyi tanterv szerint tanulnak – gazdasági – szolgáltatási szakmai orientációval.
     2001-ben szerződést kötöttünk a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karával, amelynek célja a számviteli szakügyintéző akkreditált felsőfokú szakképzés elindítása.
     2002-ben Király Leventénét Siposné Gyuris Valéria, korábbi igazgatóhelyettes, iskolánk egykori diákja váltotta az igazgatói székben. Az igazgatóváltás nem törést, hanem szakmai folytonosságot, és a megkezdett programok folytatását jelentette.
     A 2002/2003-as tanévben a Humánerőforrás Alapítvány kezdeményezésével és a KÜLKESZ támogatásával sikerült elindítani az integrált ügyfélkapcsolatok asszisztense egyéves szakmai képzést. Külön öröm számunkra az a tény, hogy a dél-alföldi munkaerőpiacon nagy igény mutatkozik a képzett call centeres szakemberek iránt, akiknek a képzését a régióban csak a mi iskolánk tudja biztosítani. A képzéseink magas színvonalú, eredményes megvalósítását - szakmailag és pénzügyileg- támogatóink, különböző cégek, vállalkozások segítik.
     Szeged város polgármestere 2003 őszén jelentette be, hogy az iskolánkra benyújtott bővítéses, rekonstrukciós pályázat nyert, ennek megvalósítása 2005-ben kezdődött. A kormányzati támogatással megvalósuló építkezés teljesen felborította a megszokott életritmust. Az iskola teljes külső és belső felújítása miatt a Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola Maros utcai épületében érettségiztettünk és tartottuk a szakmai vizsgákat. Az építkezéshez néhány hét alatt teljesen ki kellett üríteni az épületet, majd tanévkezdésre visszapakolni, de megérte. Iskolánk bővült egy új könyvtárral, és az új épületszárnyban kapott helyet a büfé, 2 új tanterem, az új nyelvi labor és a modernizált taniroda. A felújítás óta a Vasvári a megyeszékhely egyik legpatinásabb és legkorszerűbb oktatási intézménye: ez újabb motivációt jelent a diákjaink számára, hiszen akik már tanulóink, talán még nagyobb lelkesedéssel járnak a szép épületbe; akik még csak gondolkodnak az iskolaválasztáson, azoknak pedig fontos szempont lehet a szép környezet.
     A rekonstrukció természetesen nem csupán a külső megújulását jelentette. Az elmúlt néhány évben kiemelkedő fejlesztésekre került sor a technikai berendezések területén. Ennek eredményeképpen a diákok ma már az oktatás során jól működő gépparkot, a legmodernebb eszközöket használhatják.
     2005-ben iskolánk is lehetőséget kapott a nyelvi előkészítő osztály indítására, ezzel bővült az általános iskolát végzettek számára nyújtható képzési kínálatunk. Az ebben az osztályban tanuló diákok emelt óraszámban tanulhatnak idegen nyelvet és informatikát.
     A felújításnak, a nyelvi előkészítő osztály és a szakképzésben indított új képzési formák bevezetésének köszönhetően megnőtt tanulólétszámunk: míg a 2004/2005-ös tanévben 330 fős, addig a következő tanévben már 410 főre, a 2006/2007-es tanévben pedig 437 főre emelkedett. A tanulói érdeklődés az iskolánk és az általunk nyújtott képzések iránt – a demográfiai mélypont ellenére is – változatlanul magas.
     A felújítással párhuzamosan a folyamatos szakmai-módszertani megújulást tekintettük elsődleges feladatunknak, ezért pályáztunk az Európai Unió a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programjára. A projekt célkitűzése az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség fejlesztése, melyet az eredményes pályázást követően a 2005/2006-os tanévben, ALKALMAZ-LAK a Vasváriban – Felkészítés a kompetencia-alapú oktatásra címmel indítottunk. Ettől a tanévtől a következő területeken folyik a korszerű módszertani eszközöket felhasználó, kompetencia-alapú oktatás: szövegértés-szövegalkotás, matematika-logika, történelem, idegen nyelv, informatika, kémia, fizika, földrajz.
     Az elmúlt évek tapasztalatai alapján minden intézmény számára nyilvánvalóvá vált, hogy az eredményes oktató-nevelő tevékenység megvalósításához elengedhetetlen a módszertani megújulás. A kétszintű érettségi vizsga már nem nagy mennyiségű tárgyi tudást kér számon a diákoktól, hanem elsősorban a kulcskompetenciák mozgósításának képességét méri. Így iskolánk fontos célkitűzésének tekintette, hogy korán csatlakozzon a kompetencia-alapú oktatást bevezető iskolák köréhez.