Az első világháború és az azt követő évek

 

     Alig indult meg a tanítás az új intézetben, a történelem máris közbeszólt. Az I. világháború éreztette hatását a tanulólétszámban – az a felére csökkent – valamint abban, hogy az iskola néhány tanárát és igazgatóját katonai szolgálatra hívták be. A háború folyamán három tanár: Nyilasy Károly, dr. Schreiber Miklós, Mishung Konrád, valamint Fargó Ödön iskolaorvos életét vesztette.
     1917 novemberében „a tanítványnak a tanár iránt érzett szeretetének és ragaszkodásának megnyilvánulása képpen” Nyilasy Károly alapítványt hoztak létre. (Az özvegy 1000 koronával járult hozzá.) 1919 márciusában pedig dr. Schreiber Miklós emlékére 1500 korona alaptőkével létesítettek hasonló indítékkal alapítványt.
     Az iskola tantestülete és tanulóifjúsága kivette részét a hadsegélyezésből. „A lányiskola növendékei hósapkák, kar- és térdmelegítők készítéséhez adományokat gyűjtöttek”, írta később Nyáry György.
     A háború befejezése után sem volt zavartalan az iskola működése. 1918. október 5-től november 25-ig a „spanyol járvány” következtében szünetelt a tanítás, 1919-ben pedig a Szegedet megszállva tartó francia csapatok parancsnoksága vette igénybe az iskola helyiségeit.
     A háborús évek után az 1920-21-es tanév volt az első, amelyben az egész év folyamán teljes óraszámban folyt a tanítás, de alacsony tanulólétszám mellett. Ennek okát Nyáry György a következőkben látta: "a megszállott területekről a növendékek nem jöhetnek, csak szökhetnek".
     Az intézetet 1923-ban a városi tanács áthelyezte a Boldogasszony sugárút 6. szám alá, mert az előző épületet a meginduló egyetemi oktatás céljaira használták fel. Ez akkor a kereskedelmi állami polgári fiúiskola épülete volt. Az emeleten helyezték el a lányokat, és külön bejáraton közlekedtek. Az ideiglenes helyül kijelölt épület szűkös volta miatt a fiúiskola I. évfolyamát az 1922-23-as tanévben már nem indították be.