Az én könyvtáram

Amikor 2002 őszén megkezdtem tanulmányaimat ebben az iskolában, egészen másképp nézett ki. Külsőre és belsőre is. A könyvtár pedig pici volt, szűkös, és fölötte ott volt még a galéria is. Talán épp a kevés hely miatt vált otthonossá és barátságossá ez a hely.

Falépcsőn lehetett feljutni a galéria részbe, a dekorációt halászhálók alkották, így a lépcsőfordulóból szétnézve egy hajó belsejére emlékeztetett a látvány. Mondhatnám úgy is, a könyvtár a hajó gyomrának, a galéria pedig a fedélzetnek felelt meg. Utóbbin lehetett olvasni, tanulni, de az IDB is itt tartotta meg üléseit. Szóval a hajó belsejében tényleg nem volt sok hely. Óraközi szünetekben nem egyszer volt rá példa, hogy megtelt a könyvtár, vagy legalábbis kígyózott a sor. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már 3-4 emberrel zsúfoltság alakult ki, és a mozgás is nehézkessé vált. A két könyvtáros tanárnő (Sutka Irén és Király-Török Annamária) pedig maximálisan igyekezett és igyekszik kielégíteni a tanulók és tanárok igényeit. Attól még, hogy területe kicsi volt, bővelkedett könyvekben.

Még a régi könyvtár volt, amikor néhány osztálytársammal egyéni indulóként részt vehettünk az első könyvtárhasználati versenyen, melyen annyira jól éreztük magunkat, hogy a következő évben is indultunk, igaz akkor már csapatban. Azóta úgy hallottam, minden évben indulnak az iskolából tanulók ezen a megmérettetésen is.

Az iskola felújítása mindent felbolygató esemény volt. A mi kis könyvtárunk állománya is dobozokba került és elszállították. A nyári szünet idején még nem is jelentett ez a helyzet akkora problémát a diáknak. Viszont a következő tanév folyamán, amikor szüksége lett volna a könyvekre, és azt kellett tapasztalnia, hogy nem elérhetők, mert javarészt „raktárban” lapulnak, akkor a tanuló már nem volt olyan derűs. A nyári szünetben a felújítás nagyobb részével elkészültek a kivitelezők, de bőven maradt még mit tenniük s a tanév folyamán is folytatódtak a munkálatok. Sok kellemetlenséggel és lemondással telt el ez az időszak, amely végét türelemmel ki kellett várnunk. A klubhelyiségeket is egy ideig nem lehetett használni, s az amúgy is gyarapodó diákság egy részének óráit pl. a könyvtárban tartották meg. De a felújítás is befejeződött egyszer.

És mit látunk most, ha most belépünk és szétnézünk a könyvtárban? Nos, már egészen más élménnyel szolgál. Tágas. Világos. Megszépült. A hajóforma? Az eltűnt. Lett helyette más. Új bútorzatot kapott és így az arculat is óhatatlanul megváltozott. A fehér falakat a meleg színű berendezési tárgyak élettel töltik meg. A polcokon egymás mellett sorakozhatnak a könyvek - a szépirodalmi részen még hely is van - és várják leendő olvasóikat. A galérián számítógép használatra nyílik lehetőség. Valamint itt kapott helyet a tankönyvek nagy része, amelyek már kissé szűkösen ugyan, de még elférnek. A könyvtár közepén lévő hatalmas asztal nemcsak tanulni lehet, hanem még kisebb vendégsereglet fogadására is alkalmassá teszi könyvtárunkat. A kellemes környezet pedig a jó hangulat záloga is lehet.

A megújult iskolában, a megszépült könyvtár továbbra is vár mindenkit, aki tudásszomját oltani szeretné vagy felkészülni a következő órára, versenyre, esetleg csak nézelődne, internetezne, avagy fénymásolna. Könyvtárosaink pedig továbbra is igyekeznek segítségünkre lenni.