Skip to main content

Császár Julianna az 1998/99-es tanévben végzett, osztályfőnöke Sominé Hrebik Olga

– Mi késztetett arra, hogy dolgozz és tegyél valamit az iskoláért?
– Én szerettem tanulni és mindig úgy gondoltam, hogy az ember magáért tanul. Többségben jó jegyeket szereztem, bár néha becsúszott egy-egy rosszabb is. Az osztályt képviseltem a diákbizottsági gyűléseken, a díjat nemcsak a tanulmányi eredményeimért kaptam, hanem közösségi munkáimért is. Keményen dolgoztam érte, de a legfőbb motivációs ok a saját magam képzése volt.
– Mit éreztél akkor, mikor megkaptad a díjat, meghallottad a neved?
– Nagyon jó érzés volt mivel a beszédet is én mondtam a záróünnepségen, pontosabban a ballagásunkkor, még egyszer kimenni és átvenni a díjat… az nagyon jó érzés volt. Elismerése annak, hogy nemcsak magamért tettem, hanem más is elismerte azt.
­– Milyen környezetben születtek a legjobb ötletek?
­– Az osztályfőnöki órákon. Amikor felvetődött egy kérdés, összeültünk és megbeszéltük, majd az óraközi szünetekben vagy tesióra előtt az öltözőben átbeszéltük, kikértük egymás véleményét.
– Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok az iskolás éveid alatt?
­– A vetélkedők. A művészettörténeti vetélkedők voltak azok, amikre keményen kellett készülnünk, emellett a karácsonyi vetélkedők maradtak meg a legjobban az emlékezetemben.
– Milyen érzés vett hatalmába, mikor felkértek erre az interjúra?
– Először megijedtem, kérdeztem magamtól, hogy miért pont engem, de nagyon kellemes volt. Nagyon szerettem az iskolát, nehéz volt elmenni innen egy új közösségbe.
– Milyen érzés fog el, amikor az iskola környékén jársz?
– Mostanában sajnos kiesik az iskola a mindennapi utamból, most pont azon az úton haladtam végig, amelyen minden nap az iskolába jöttem és nagyon jó érzés volt. Örülök, hogy felújították az épületet.
– Későbbi pályád befolyásolta-e, hogy ebbe az iskolába jártál, és hogyan?
– Befolyásolta, de a tanároknak köszönhetek a legtöbbet. Nemcsak a száraz anyagot, hanem emberséget is tanultunk tőlük.
– A volt osztálytársaiddal tartod a kapcsolatot?
– Igen, tartjuk. Néhányukkal szoktunk találkozni cukrászdákban, kávézókban, de már volt osztálytalálkozónk is.