Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Gazdasági és Informatikai Szakgimnáziuma

2004. szeptember 1. egy szerdai napsütéses nap volt, talán pár felhő is volt az égen, egy kis szellő is suhant a Gutenberg utcában, a Bartók tér sarkán még csokit is osztogattak (egy gumilabdával együtt – azóta is megvan, mint az első vasváris nap emléke) és sok idegen ember igyekezett egy sárga épületbe. Ezzel a nappal egy új korszak kezdődött, a sárga épület a második otthonom lett, a sok idegen ember pedig a második családom. A suli is hálásan őrzi emlékeit falain: tablók, mint családi fényképek, és nem beszélve a „büszkeségeink faláról”.

Bár tantestületünk tagjai között – nem túl meglepő módon – sok közgazdász és matematika szakos kollégát találni, nem sikkad el a reál a tudományok mellett a művészet sem. Mert van egy fontos, szép vonzalom, mely összeköt bennünket: a zene szeretete.