Iskolánk története
Az iskola történetéről szóló részt összeállította:
Basáné Szabó Rozália
Kiegészítésében, szerkesztésében részt vettek:
Dr. Marschalek Norbert, Povedák István, Siposné Gyuris Valéria
Az alapítás
Az új felsőkereskedelmi iskola felállításának szorgalmazója, tevékeny támogatója Szeged város akkori polgármestere, dr. Lázár György volt. 1904-től 1915-ig tartó regnálása alatt azon munkálkodott, hogy Szeged városát kulturális központtá tegye. Neki köszönhető, hogy Szeged a szobrok városa lett. Ebben az időben állítottak szobrot többek között Tisza Lajosnak, Rákóczi Ferencnek, Széchenyi Istvánnak, Deák Ferencnek, Dankó Pistának.
Kezdeményezője a Fogadalmi templom építésének, melyet a város fejlődése szempontjából kardinális kérdésnek tekint, mert „a Rudolf-tér és a városi főgimnázium között lévő városrészt ki fogja emelni mai ósdi, még részben a török világból való állapotából, a ma már megállapított városrendezési terv alapján egy új, modern városrésznek ad helyet.”
„A fogadalom” címmel közli a SZEGED és Vidéke című lap a városi közgyűlésen e tárgyában mondott beszédét.
200 különböző intézmény hirdeti munkásságának eredményét. Számos oktatási intézmény: többek között az állami fiú és leánygimnázium, a vakok és siketnémák intézete.
Politikájának ellenzői is voltak, ahogyan Nyáry György iskolánk első igazgatója is írta:
„S egyesek, akik az ő magas céljait nem értették meg, türelmetlenkedtek, hogy miért hivatalokat és kultúrintézményeket szerez meg a városnak s miért nem gyárakat és iparvállalatokat, pedig azok elfelejtették, hogy az ipari élénkség, kereskedelmi tevékenység csak a fogyasztók nagy számának idetelepülésével emelkedhet.”
A város lakossága azonban nagyra becsülte tevékenységét. 1911-ben 60. születésnapja előtt a DÉLVIDÉKI KÖZGAZDASÁG a város „igazi édesapját látja és tiszteli” benne, és megállapítja, hogy az első közgazdász a Délvidéken: „Neve fénye mellett elhalványul az ezernyi fáklyafény, amely születése napja estélyén a város népének örömeként be fogja világítani az utcákat.”
A második állami felsőkereskedelmi iskola felállítását 1912 tavaszán kezdeményezi a város. A DMKE-hez, valamint a kereskedelmi és iparkamarához fordulnak, de mind a két helyen elutasították. A minisztérium ellenben ajánlotta, hogy „amennyiben Szeged város kulturális és gazdasági érdekei egy új felső kereskedelmi iskola létesítését megkívánnák, úgy a közösség gondoskodjék egy községi jellegű ily intézet felállításáról.”
A közgyűlés április 16-án tárgyalta Gál Endre dr. kulturális tanácsos előterjesztését –miszerint a város önerőből hozza létre az intézményt – elfogadja. Egyedül Tóth József, a már működő állami felsőkereskedelmi iskola igazgatója ellenezte ezt, szerinte nincs szükség másik ilyen jellegű iskolára. Azt semmiképpen nem javasolta, hogy felsőbb osztályok is induljanak, hiszen ország minden tájáról érkeznének tanulók és az iskola „a kicsapásra ítéltek gyülekezete lenne.”
Az előterjesztés elfogadása után a vita arról folyik, hogy hány tagú legyen az igazgató tanács, hány rendes, helyettes és óraadó tanárt alkalmazzanak, hány osztállyal induljon az iskola. Vita bontakozik ki a Szegedi Naplóban Vincze Frigyes dr. és Dobay Gyula dr. ügyvéd között a gyorsírás tanítása tárgyában. Míg az előbbi elutasítja, az utóbbi fontosnak tartja, mert az „a gyakorlati fontosság és szükségesség tekintetében nem egy kötelező tárgyat sokszorosan felülmúl.”
Vita folyik arról is, felvegyenek-e lányokat is az intézménybe. Ezt a Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnöksége hivatalos levélben kérte a várostól. A vitában azt sokan elvetik, hogy fiúk és lányok egy osztályba járjanak, legfeljebb „paralel osztályokat” tudnak elképzelni. A Napló újságírója szerint „egy ilyen iskola megnyitása kissé korai volna.”
Mivel a polgármester híve volt az együttes tanításnak, ezért érdeklődött a minisztériumban, ahol nem zárkóztak el az elől, hogy Szegeden honosítsák meg először ezt az iskolatípust. A közgyűlés 1912 júliusában döntött arról, hogy ha 20 jelentkező lesz, akkor indulhat párhuzamos alsó leány-osztály is. Augusztus végén már 37 jelentkező volt.
1912 júniusában dönt a közgyűlés arról, hogy az igazgatói posztot pályázattal töltik be. A pályázatnak két fővárosi, az összes szegedi lapban, és a Kereskedelmi Szakoktatásban kell megjelennie. Ez azért fontos, mert a nyár folyamán a pályázat kiírása, illetve elbírálása körül vita alakult ki. Négy pályázatot nyújtottak be.
A Szegedi Napló állást foglalt, egyetértve Szmollény Nándor szegedi tanár (az állami felsőkereskedelmi iskola tanára) cikkében foglaltakkal, aki szerint Derszib Béla és Ditrói Nándor dr. két érdemes között kell az igazgató tanácsnak választania. Az igazgató tanács azonban 8 szavazattal Nyári György túrócszentmártoni tanárt választotta meg, Ditrói Nándor dr. 6, Derszib Béla 1 szavazatot kapott. A napló szerint súlyos alaki hiba történt, mert a Kereskedelmi Szakoktatás című lapban a pályázat nem jelent meg, hiszen a lap a pályázat kiírása óta nem jelent meg, ezért vett részt olyan kevés „tanférfiú”, jóllehet az állás jó fizetéssel jár.
A döntés ellen az igazgatótanács néhány tagja, valamint az előbb említett Szmollény Nándor fellebbezést nyújtott be azzal, hogy csak a polgármester, illetve jóindulata tette Nyáry Györgyöt igazgatóvá.
A közgyűlés megtárgyalta a fellebbezéseket, a pályázatok elbírálását törvényesnek ítélte, Nyáry György kinevezését helyben hagyta. Az iskola számára a Feketesas utca és a Tisza Lajos körút sarkán lévő épületet jelölték ki. A tanítás szeptember 17-én indult.
Induláskor az iskola 150 tanulója az ország minden tájáról érkezett. Három alsó és egy középső osztály indult.
A tanévnyitó ünnepséget kellemetlen szenzáció zavarta meg. Az történt ugyanis – mint ezt a Szegedi Híradó 1912. szeptember 18-i száma jelentette -, hogy a belügyminiszter az iskola felállítására vonatkozó határozatát megsemmisítette, mivel a költségvetést nem tartotta reálisnak, mert az 20000 korona államsegélyt is tartalmazott, és ez az összeg az állami költségvetésben nem volt előirányozva, illetve a vallási és közoktatási miniszter nem adta meg a nyilvánossági jogot az iskolának.
Dr. Lázár György polgármester tárgyalt a kultuszminiszterrel, a megállapodás létre jött. A város a költségeket a sikertelen tárgyalás esetén is biztosította volna a fennmaradáshoz.
Az intézet célját, tanítási tervét az alapításkor a következőképpen határozták meg:
"Szeged szabad királyi város felső kereskedelmi iskolájának célja és rendeltetése, hogy hazafias és erkölcsös szellemben olyan ifjakat neveljen a magyar kereskedelemnek és iparnak, kik majdan mint önálló kereskedő és iparosok, vagy mint kereskedelmi, vagy ipari tisztviselők úgy általános, mint szakműveltségük, valamint gyakorlati képzettségük szempontjából a kor igényeinek megfeleljenek…
E célok elérése érdekében különös hangsúlyt helyez az általános műveltség szempontjából a magyar nyelv és irodalom, nemkülönben a történelem tanítására, valamint a kereskedelemben nagy fontosságú nyelveknek: a német és a francia nyelv elsajátítására.
A kereskedelmi szaktantárgyak és gyakorlati ügyességek körében a könyvvitelnek, kereskedelmi levelezésnek és irodalmi munkálatoknak jut elsőrendű szerep. Ezen tárgyak tanításánál főcél a biztonságra, szabatosságra és a külső csínra esik…"
A szorosabban vett szaktantárgyak közé tartoznak a jogi és közgazdasági ismeretek, vegytan, kapcsolatban az áruk ismeretével és előállítási módjával, továbbá a kereskedelmi és politikai számtannal. Végül a kereskedelmi földrajz, természettan és mértan a felső kereskedelmi iskola legfontosabb tárgyai.
Az 1930-as évek
Az 1929/30-as tanévben az iskola még mindig (1923-tól) az állami fiú felső kereskedelmi iskola emeleti részén működött (Kazinczy utca 1-3.). Helyhiány miatt az irodai munkák megfelelő szintű elvégzése akadozott, fizikai és kémiai előadóterem, szertár nem volt. Az épület két iskola számára szűknek bizonyult. A túlzsúfoltság megszüntetése érdekében gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 1930-ban egy új épület felállítását kezdeményezte a Mérey utca és Püspök utca sarkán. A munkálatok mindössze egy évig tartottak. 1931 januárjában az épület első és második emeleti termei kerültek csak az iskola tulajdonába, mert a földszinten a belvárosi elemi leányiskola kapott helyet. Bár ismét megosztott épületbe költözött az iskola, mégis a tanulmányi és az egészségügyi követelményeknek maximálisan megfelelő „napfényes, tiszta, világos helyiségek és higénikus berendezések” álltak ezután a tanulóknak és a tanároknak rendelkezésére. A kialakított fizika és kémia szertár lehetővé tette ezen tantárgyak szemléletesebb tanítását. Időközben a megemelkedett tanulólétszám miatt azonban több teremre lett volna szükség.
Az 1930/31-es tanévben az iskola tanulóinak száma az előző évhez képest továbbfogyatkozott. A 1932/33-as év alacsony létszámának oka az, hogy a városban fellépő gyermekparalízis miatt sok vidéki szülők nem merte Szegedre adni gyermekét. A tanítás is csak októberben kezdődhetett el, a kieső időt azonban nem kellett júliusban pótolni. Ráadásul – az előző évhez hasonlóan – az év folyamán influenzajárvány is otthonmaradásra kényszerítette a diákokat. Olykor az évfolyamok fele hiányzott. A járvány az 1933/34-es tanévben annyira elterjedt, hogy március 11-től 18-ig a polgármester a szegedi iskolákban rendkívüli szünetet rendelt el.
Az 1927-es miniszteri rendelettel kiadott módosított tanterv az első három évfolyamon már az 1929/30-as tanévtől kezdve teljesen érvénybe lépett. A IV. évfolyamon csak a következő évtől vezették be maradéktalanul az új tanítástervet, előtte kisebb módosításokkal ugyan, de még mindig az 1920-as tanmenet alapján történt a tanítás.
A gyakorlati életben szakképzett gép- és gyorsírókra volt szükség. Ahhoz, hogy a tanulók elérjék a kívánt színvonalat, kevésnek bizonyult az új tanmenetben megállított heti óraszám. Ezért az 1930-as rendelet értelmében a következő változások történtek a következő tanévtől kezdődően. A II. évfolyamon a heti egy gyorsírási órát kettőre emelték: ugyanannyi tananyag mellett, így több idő jutott gyakorlásra. A III. és IV. évfolyamon maradt a heti egy óra.
A gépírást a II-IV. évfolyamon heti egy-egy órában kötelezővé tették.
Az 1931/32-es tanév folyamán Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a kötelező órák mellett minden évfolyamon heti egy alkalommal gyorsírási foglalkozás megtartását engedélyezte. A gyakorlások Gyorsírókör néven legalizálódtak. A körnek az intézet minden tanulója kötelezően tagja volt. Ezen tanévben a második évfolyamtól kezdődőleg a gépírási órák száma kettőre emelkedett.
Amellett, hogy a tananyag nagy mennyiségű volt, azzal a problémával is szembe kellett olykor nézni, hogy az iskolába felvett tanulók nagyon különböző előképzettséggel rendelkeztek. Az első hónapok egy szintbe hozással teltek, így a megtanítandó anyag év végére összesűrűsödött, ami a diákok (és a tanárok) túlterheltté válásával járt. A nehézségek ellenére a tanári kar törekedett arra, hogy szemléletesebb legyen az oktatás, ezért több ezer szemléltető eszközt és tárgyat vásárolt (1935/36).
Az anyanyelv mellett (legalább) egy idegen nyelv ismerete Trianon után, az ország szétdarabolódása miatt egyre fontosabbá vált. Az 1920-as években Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a német nyelv bevezetését szorgalmazta már az elemi iskola második osztályától kezdve. Az 1929/30-as tanévben iskolánk első osztályosai a német nyelvet két csoportba osztva tanulták. A többi évfolyamba járók számára a nyelvtanulás területén a változást a Mérey utcai épületbe való átköltözés jelentette. Itt sikerült először megvalósítani, hogy a francia és német nyelv oktatása csoportbontásban történjék.
„Az iskola nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy tanulói saját vallásfelekezetük istentiszteletein és az egyházi ünnepélyeken részt vegyenek.” A diákok római katolikus, református, izraelita, evangélikus, unitárius, görög keleti, illetve görög katolikus vallásúak voltak.
A római katolikus növendékek az 1935/36-os tanévben a „Szegedi Katolikus Nap” alkalmával tartott körmeneten részt vettek. Közös gyónásaikat évente négyszer végezték el. Minden vasárnap és ünnepnap a rókusi plébániatemplomban szentmisét hallgattak.
Az 1922-ben alapított „A Magyarok Nagyasszonyáról nevezett és Boldog Margit pártfogása alatt álló Mária Kongregáció” a katolikus növendékek hitbuzgalmi egyesülete volt, amely a lelki élet nevelésére törekedett. Heti összejöveteleiken vallásos szövegeket olvastak fel, énekeltek el. Szavalatok hangzottak el, amelyeket később megbeszéltek, bíráltak. Kötelességtudó, becsületes, erkölcsös életre nevelés volt a céljuk.
Az "Árva Bethlen Kata"Soli Deo Gloria leánykollégium a református tanulók körében végzett vallásos önképzést, lelkigondozói munkát. Hetenként összegyűltek a Biblia tanulmányozására. Jelszavuk: Tisztaság, Hűség, Szolgálat (A nő három nagy erénye). Céljuk, hogy a tagok az intézetben és azon kívül áldozatos szolgálatot teljesítsenek. Egy jobb és igazságosabb társadalmi rend megteremtéséért küzdöttek - békés eszközökkel. Részt vettek egyházi gyűjtésekben, műsoros szeretetvendégségeket szerveztek. Anyák napi ünnepély szervezését vállalták. Minden évben karácsonykor a saját maguk által készített élelmiszercsomagokkal lepték meg a rászoruló diáktársaikat.
Az 1925-ben alapított „Zrínyi Ilona” Ifjúsági Sportkör torna, illetve játék és tánc szakosztályának a működése volt a legintenzívebb. A játékok alatt labdajátékokat kell érteni elsősorban, mert 1937-től már ping-pong edzések is zajlottak. A torna mellett az atlétikai edzések is játékos formát öltöttek. A ritmikus torna gyakorlása zongorakísérettel történt. Az úszás oktatása a városi uszodában volt heti két alkalommal. Minden év végén a tornavizsgán győződhettek meg a tanárok és szülők arról, hogy milyen céltudatos, fegyelmezett testnevelési munka folyik a sportköri foglakozásokon. A Sportkör hatékonyságát tükrözték a kerületi tornaversenyeken elért eredmények is. 1935-ben és 1936-ban a Sportkör megbízást is kapott a verseny megszervezésére. Az 1937/38-as tanévben került sor a Sportkör nemzeti színű, címeres zászlójának felavatására. Ezután már saját zászlójuk alatt vonulhattak fel az iskola képviselői a versenyeken.
Az 1912-ben alapított Ifjúsági Önképzőkör tagjai az állandó iskolai ünnepélyek szervezői, résztvevői voltak. Házi szavalóversenyt rendszeresen tartottak. Évente pályaműveket tűztek ki irodalom (történeti), novella, vers, költemény, ünnepi beszéd, történelem, közgazdasági tárgykörökben. Az érdemleges munkát benyújtókat pénzjutalomban részesítették. 1931-től jogutódja az Árpádházi Boldog Margit Önképzőkör lett. A Kör rendes tagjai a III. és a IV. osztályos tanulók, illetve önként jelentkező I. és II. osztályos diákok voltak. Évi programjaikban olyan témák megismertetésére helyezték a hangsúlyt, amelyeket az iskola keretein belül nem eléggé részletesen tanulmányozhattak a tanulók. Például: az elcsatolt területek irodalma, zenevilága, a külföldi leányifjúság helyzete.
Az 1930/31-es tanévtől működött az Önképzőkör közgazdasági szakosztálya a Közgazdasági Önképzőkör. A kör foglalkozásain tetszőleges témájú 8-10 perces dolgozatokat olvastak fel. Az elhangzottakat megbeszélték, megvitatták. Az egyéni szereplések után nem maradhatott el a Magyar Közgazdaság vagy a Közgazdasági és Közlekedési Tudósító című folyóirat közgazdasági cikkeinek, híreinek felolvasása, értelmezése.
Az 1912-ben alapított Gyorsírókör neve az iskola alapító polgármesterének tiszteletére az 1930/31-es tanévtől Dr. Lázár György Gyorsírókör lett. Hármas céllal indult minden tanévben a gyorsírókör: „ a gyengébb tanulókkal való fokozottabb gyakorlás; a felsőbb osztálybelieknél a heti egy óra hiányának pótlása, tanulóinkat előkészíteni a gyorsíró társaságok rendezte gyorsíróversenyekre.” Mindezek mellett törekedtek arra is, hogy a gyorsírást megszerettessék a diákokkal, mert úgy vélték, hogy a rohanó mindennapokban mindenkinek szüksége van (lesz) rá.
Az Ifjúsági Vöröskereszt Egylet önkéntes tagjainak a munka és a jótékonykodás volt a fő működési területük. Varrtak babakelengyét, kisinget csecsemők számára. Karácsonykor rendszeresen otthonról hozott ruhákkal és élelmiszerekkel ajándékoztak meg szegény családokat. 1932-ben a tagok elvégeztek egy elsősegély-nyújtási tanfolyamot. Jótékony célú műsoros előadásokon vállaltak szereplést, például anyák napi műsorban. 1936-tól Ifjúsági Vöröskereszt Csoport néven működött.
Az 1912-ben alapított Ifjúsági Segítő Egyesület tankönyv, illetve füzettámogatásban részesítette az intézet szegényebb tanulóit. Miniszteri rendelet értelmében azonban csak azoknak a tanulóknak juttathatott segélyt, akik rászorultságukat szegénységi vagy hatósági bizonyítvánnyal igazolni tudták. Az igazolás benyújtásának kötelező volta ellenére sokszor akkora volt az igény, hogy az egyesület nem tudott minden kérésnek eleget tenni. Míg a füzeteket teljesen ingyen kapták a tanulók, addig a könyvekért némi használati díjat kellett fizetniük.
Az 1940-ben létrehozott Diákkaptárcélja a takarékosságra nevelés volt. A tagok például hulladékgyűjtéssel foglalkoztak.
A Szegedi Városi Női Felsőkereskedelmi Iskolát Végzettek Szövetségét 104 résztvevővel Dr. Kováts József tanár alapította meg 1930. június 22-én. Céljuk: „az iskola volt és jelenlegi tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatása; az iskolát végzett növendékek elhelyezkedésének előmozdítása; a reá szorulók segélyezése; tanulmányi ösztöndíjak és pályadíjak kitűzésével a kereskedelmi iskola mindenkori növendékeinek támogatása és ezáltal az intézet színvonalának fejlesztése.” A társas élet élénkítése céljából társas összejöveteleket, kirándulásokat és műsoros táncestélyeket szerveztek. 1932-ben csatlakoztak a szövetséghez az 1923 óta szünetelő Városi Fiú Kereskedelmi Iskolát végzettek is. Így a tagok száma 266-ra emelkedett.
Az első világháború és az azt követő évek
Alig indult meg a tanítás az új intézetben, a történelem máris közbeszólt. Az I. világháború éreztette hatását a tanulólétszámban – az a felére csökkent – valamint abban, hogy az iskola néhány tanárát és igazgatóját katonai szolgálatra hívták be. A háború folyamán három tanár: Nyilasy Károly, dr. Schreiber Miklós, Mishung Konrád, valamint Fargó Ödön iskolaorvos életét vesztette.
1917 novemberében „a tanítványnak a tanár iránt érzett szeretetének és ragaszkodásának megnyilvánulása képpen” Nyilasy Károly alapítványt hoztak létre. (Az özvegy 1000 koronával járult hozzá.) 1919 márciusában pedig dr. Schreiber Miklós emlékére 1500 korona alaptőkével létesítettek hasonló indítékkal alapítványt.
Az iskola tantestülete és tanulóifjúsága kivette részét a hadsegélyezésből. „A lányiskola növendékei hósapkák, kar- és térdmelegítők készítéséhez adományokat gyűjtöttek”, írta később Nyáry György.
A háború befejezése után sem volt zavartalan az iskola működése. 1918. október 5-től november 25-ig a „spanyol járvány” következtében szünetelt a tanítás, 1919-ben pedig a Szegedet megszállva tartó francia csapatok parancsnoksága vette igénybe az iskola helyiségeit.
A háborús évek után az 1920-21-es tanév volt az első, amelyben az egész év folyamán teljes óraszámban folyt a tanítás, de alacsony tanulólétszám mellett. Ennek okát Nyáry György a következőkben látta: "a megszállott területekről a növendékek nem jöhetnek, csak szökhetnek".
Az intézetet 1923-ban a városi tanács áthelyezte a Boldogasszony sugárút 6. szám alá, mert az előző épületet a meginduló egyetemi oktatás céljaira használták fel. Ez akkor a kereskedelmi állami polgári fiúiskola épülete volt. Az emeleten helyezték el a lányokat, és külön bejáraton közlekedtek. Az ideiglenes helyül kijelölt épület szűkös volta miatt a fiúiskola I. évfolyamát az 1922-23-as tanévben már nem indították be.
A második világháború, és ami utána következett
1940. december 31-én nyugállományba vonult első igazgatónk, Nyáry György, aki 28 éven keresztül tevékenykedett iskolánkban. Utóda Mészáros Ferenc lett.
Az 1940/41-es tanévben ismét megváltozott iskolánk neve: Szeged Szabad Királyi Város Kereskedelmi Leányközépiskola. Az új elnevezés új tanterv életbelépését is jelentette, mivel az 1938. évi XIII. tc. a kereskedelmi iskolákat középiskolai rangra emelte. Kötelező volt a heti 30 órás elfoglaltság és a második idegen nyelv, s ugyanakkor bevezették az üzemi gyakorlatot is. Ennek során a tanulók a postán, a Paprikamalomban, a Hangyánál, a Szalámigyárban, a Gőzmalomban, a Kardos-féle tésztagyárban, a Wolf-féle sütőüzemben végezték munkájukat.
1942. január 27-től iskolánk a Szeged Szabad Királyi Város „Boldogasszony” Kereskedelmi Leányközépiskola nevet viseli. Az igazgató és a tantestület célja, hogy „az iskola növendékei elé követésre méltó női személyt és patrónát” állítsanak.
A II. világháború 1942-től éreztette hatását, tudniillik 1942 júniusától a Mérey utcai épületet hadikórház céljaira vették igénybe. A tanítás a leánygimnázium egyes helyiségeiben délutánonként folyt, az iskola többi bútorzata a Fogadalmi templom pincéjében volt. Rövid időre ismét visszaköltözhettek az egész épületbe, de 1944-től újra katonai célokra használták fel a tantermeket. Így a tanév is csak november 1-jén kezdődött ebben az évben. A tanítás helyzetét nehezítette az év folyamán márciustól kezdődő tífuszjárvány is.
1944-ben ismét új helyre került az intézet, a Szentháromság utca 64. szám alá, a mai a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola épületébe, mert a Mérey utcai iskola a szovjet csapatok hadikórháza lett.
Mészáros Ferenc igazgatót nyugdíjazása miatt Dr. Kováts József váltotta fel 1944-ben, aki már az alapítás óta tagja volt iskolánknak, és második ízben lett megbízott igazgató. Sajnos nem sokáig tölthette be ezt a munkakört, mert 1946. októberében elhunyt. Pedagógustársai így emlékeztek meg róla: „Sokoldalú érdeklődését – a vállalt és a végtelenségig pontosan végzett munka ütemében – az eredmény, a haladás, a magyarság sorskérdései, az emberiesség célkitűzései ösztönözték.”
Az 1945/46-os tanév az intézmény életében is jelentős változást hozott.
„Köznevelésünk korszerű demokratikus átalakulása már ebben a tanévben kezdetét vette. Művelődéspolitikánk legnagyobb feladata, hogy a megindult átalakulást a demokrácia politikai és társadalmi követelményeinek megfelelően gazdasági lehetőségeink figyelembevételével és a neveléstudomány legkorszerűbb eredményei és igényei szerint szilárd elhatározással tovább folytassa és betetőzze.” – fogalmazta meg a közös célt Keresztúry Dezső vallás- és közoktatási miniszter.
Három évi vándorlás után 1945 augusztusában visszaköltözhetett iskolánk a Mérey utca 3. szám alá. Az intézet ingó vagyontárgyait a háború során öt ízben voltak kénytelenek költöztetni. A költöztetések hatására a felszerelési tárgyak megrongálódtak, az irattár anyaga részben elkallódott. Ezek a körülmények nehezítették a tantestület munkáját.
1948-ban iskolánkat államosították. Az új elnevezés: Állami Kereskedelmi Leányközépiskola, ami 1949-ben Közgazdasági Technikummá alakult. 1952-ben létrejött a Szegedi Közgazdasági Technikum Közlekedési Tagozata. Az indoklás: „Népgazdaságunk ötéves tervének végrehajtásához a városok és falvak építéséhez, termelőszövetkezetek létesítéséhez igen sok nyersanyagra és gépre van szükség…, közlekedés nélkül nem lehet elképzelni a termelő munkát, ehhez pedig képzett szakemberekre van szükség”.
Az oktatás nehéz körülmények között folyt. „A legutóbbi utasításomban 10 Co mellett írtam elő a rendes tanítást. Ezt hatálytalanítom. A tantermek hőmérsékletének alsó határát 14 Co-ban állapítom meg.” – írta utasításában a Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Oktatási Osztálya. A tanulók mindig örülnek a szünetnek, néha tesznek is ezért, mint 1954-ben, amikor az iskolaorvos által felküldött hőmérőt az ablakok közé állították, hogy minél kevesebbet mutasson, „s ezzel bizonyítsák az újabb szünidő szükségességét”, olvashatjuk a fegyelmi eljárás jegyzőkönyvében.
A szűkös körülmények miatt minden területen szigorú takarékosságot rendeltek el. Pontosan meghatározták a világítás időtartamát, a papírokat is újra felhasználták, szigorúan szabályozták a távolsági beszélgetéseket is. „A távolsági beszélgetéseket minden esetben különös gonddal kell előkészíteni. Meghívás előtt fel kell jegyezni a beszélgetés tárgyát…. Röviden kell beszélni, csak a lényeget szabad elmondani.”
A párt ideológiájának megfelelően az államosítás után középiskolákba munkás és paraszt származású fiatalok kerültek, előre meghatározott százalék szerint. 1953-tól a naplóban kötelező volt feltüntetni a származást. A jó tanulás „hazafias kötelesség” volt. Továbbtanulásra csak őket javasolták, az osztályidegeneket csak akkor, ha „példamutatóan” viselkedtek. A gyenge eredményt elért tanulókat a jegyzőkönyv tanulsága szerint az igazgató figyelmeztette a „magukkal, családjukkal, szocialista hazájukkal szemben fennálló kötelezettségükre”. Büntetésük sem maradt el. A bukott tanulókat eltiltották a táncmulatságoktól, moziengedélyüket megvonták. Az órára nem készülőket fél kettő és kettő között „bezárták”, hogy hiányaikat pótolják. A DISZ szervezet tanulópárok szervezésével vette ki részét ebből a munkából. Az oktatásba is bevonult az egész életet átszövő versenyszellem. De az 1952/53-as tanévben „Sztálin elvtárs nyomdokain járva” meghirdették a selejtfeleletmentes napokat és heteket.
Az oktatás és nevelés egészét áthatotta a politika, a párt által áthatott ideológia. Az igen gyakori nevelési értekezleteken készült jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy célként a párt iránti szeretet elmélyítését, a szocialista öntudat kialakítását, a szocialista tulajdon védelmét, vezéreink szeretetét jelölték meg. A tanévek értékelésekor szóltak arról, hogyan küzdöttek az ellenséges hatások ellen, úgymint a nacionalizmus, opportunizmus, kozmopolitizmus, jobboldali szociáldemokrata hatások és klerikális reakciók. Ezt mindenkinek magáévá kellett tenni, ahogy Márai fogalmaz: „Nem elég szeretni azt, amit ők szeretnek; megkövetelik, hogy azt is gyűlöljem amit ők gyűlölnek.”
Minden tantárgyban meg kellett keresni a lehetőséget, hogy e kitűzött célokat elérjék. Természetesen legvadabb példákat a történelem és a politikai gazdaságtan tantárgyakban találunk:
- Sztálin a szocializmus és kommunizmus nagy építője. Lenin leghűségesebb tanítványa.
- Rákosi Mátyás a szocializmust építő magyar nép vezetője.
- Az imperializmus élősdi, rothadó és halódó jellege.
- A népi demokrácia a proletárdiktatúra válfaja.
„…kartárs rámutatott arra, – mikor az egyik tanuló Jesszus Mária felkiáltással fogadta a nehéznek vélt feladatot – hogy mindenki csak saját erejéből végezheti el munkáját, úgynevezett földöntúli hatalmaknak a matematikában szerepük nincs.”
Hogy a kitűzött célokat a tantestület tagjai „megfelelően el tudják látni”, folyamatosan ideológiai továbbképzésen vettek részt. Az 50-es évek második felében is tart az SZKP történetének tanfolyamon történő feldolgozása, persze ekkor már kiegészülve a XX. kongresszus iránymutatásának elemzésével. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint gyenge eredményt értek el a szülők átnevelésében. Nagyon kevesen vettek részt a szülők iskolája rendezvényein. Ennek tulajdonították, hogy két szülő ellen politikai eljárás folyt 1953-ban. Az igazgató ennek megakadályozására szorgalmazta a gyakoribb családlátogatásokat.
A rendszer életben maradását az általa adminisztratív módon gerjesztett lelkesedés segítette. Rengeteg mozgalmat hirdettek. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül: békemozgalom, felszabadulási hét, előre ötéves tervünk megvalósításáért, magyar-szovjet barátsági hét, miénk az iskola, virágosítási hónap, tisztasági mozgalom, tanulmányi versenyek és persze az MHK (Munkára Harcra Kész). Ehhez kapcsolódott az évenként többször meghirdetett hulladékgyűjtés. A legfontosabb a fémgyűjtés, hiszen a vas és acél országává akartunk válni. De gyűjtöttek papírt, gesztenyét, sőt tökmagot is.
A munkára nevelést a termelő munkában való ingyenes részvétel jellemezte. Ez elsősorban a mezőgazdasági munkát jelentette, de a már említett néhány télen, így például 1954-ben, a hóeltakarításban is részt vettek a tanulók, igaz csak azok, akiknek megfelelő ruhájuk és cipőjük volt.
Az 1956-os események iskolánkban is éreztették hatásukat. Igaz csak rövid időre módosult az eddigi tanterv: visszaállították a hitoktatást, a fakultatív nyelvtanulást (francia vagy német), bevezették a havi egy osztályfőnöki órát, valamint megszüntették a gyakorlatot.
Az októberi események alatt az iskolában „a munka zavartalanul folyt, a rendbontási törekvéseket sikerült visszaszorítani”. Egyetlen napon, október 26-án vettek részt a tanulók tömegesen, amikor „határozott tilalom ellenére” felszálltak az értük jövő teherautókra. Igaz, november 23-án „hideg, fűtetlen tantermekre” való hivatkozással szervezetten távolmaradtak a tanítástól. Utólag mindenki hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolta távolmaradását. Ennek ellentmond a tanévzáró értekezlet jegyzőkönyve, amelyben megjegyzik, hogy október 28-tól november 8-ig a tanítás szünetelt, „mert tanítványaink nem jöttek iskolába”.
Az 1958-ban megkezdődött korszerűsítési folyamat 1961-ben új oktatási törvény megalkotásához vezetett.
Az 1960-as évek
Az 1960-nal kezdődő évtizedben iskolánk életében is megkezdődtek az „enyhülés” évei. Az évtized eleje még igen szorosan kötődik az ötvenes évek szélsőségesen kommunista, diktatórikus szellemiségéhez, az évtized második felétől azonban enyhül az „ideológia mindenek felettisége”.
1960 és 1963 között azonban még szembetűnő volt a kommunista eszmék jelenléte az oktatás minden egyes területén a tananyagtól kezdve az ünneplésen át az iskolán kívüli szabadidő ellenőrzéséig.
A tananyag természetesen a párt utasításainak megfelelően, az ideológiának alárendelve épült fel. Amellett, hogy az órákon a szocializmus és a „testvéri” Szovjetunió eredményeiről, fejlődéséről kellett beszélni, a képzés során meg kellett ismertetni a tanulókkal a dialektikus – materialista világnézetet is. Ennek megfelelően a tantestület elé állították feladatul a „vallás tudománytalan voltának feltárását a diákok előtt és a vallásos nézetektől való elszakadást”. Mivel a fennálló rendszerben igen fontos volt a szülők foglalkozása, a tanároknak különös figyelmet kellett fordítaniuk a munkás–paraszt származású tanulók felvételére és további előmenetelére oly módon, hogy számukra külön szakkorrepetálási rendszert kellett kidolgozniuk.
Az iskolai év legjelentősebb eseményei is valamilyen módon kapcsolódtak a Szovjetunióhoz és a kommunizmushoz. Közös iskolai rendezvényeken emlékeztek meg április 4-ről – hazánk „felszabadulásának” ünnepéről – a Vörös Hadsereg napjáról, Vlagyimir Iljics Lenin születésének évfordulóiról, valamint a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásáról. 1960-ban, a felszabadulás 15 éves évfordulójára az iskola diákjai színielőadással készültek, amit több TSZ-ben is bemutattak. A rendszer által előírt ünnepélyeken való részvétel fontosságát jelzi a tantestület aggodalma amiatt, hogy iskolánk nem indított csapatot a felszabadulási váltófutóversenyen 1960-ban.
A diktatúrák közös jellemzője, hogy beférkőznek az emberek magánéletébe is. Emiatt az iskoláknak kötelességük volt gondoskodni a diákok aktív, a szocialista eszméknek megfelelő szabadidő eltöltéséről is. Rendszeresek voltak a szervezett iskolai keretek közt sorra kerülő mozi-látogatások a szovjet filmhetek alkalmából, a KISZ táborok, valamint a tanulmányi szakkörök (fizika szakkörön például a szovjet rakétatechnika fejlődésével foglalkoztak a diákok, a technológiai szakkör résztvevői pedig látogatást tettek a környék legnagyobb gyáraiban, ahol „megcsodálhatták a szocialista gazdaság fejlődését és épülését”). Az emberek formálása azonban nemcsak belsőleg, ideológiailag történt, hanem különös figyelmet fordítottak a külső megjelenésre, „a divat kilengéseinek és ízléstelenségeinek megakadályozására” is. A diákok kötelesek voltak iskolaköpenyt hordani, megfelelő öltözetben megjelenni (tiltott volt például a magas sarkú cipő), tartózkodni testük bárminemű festésétől. A szabályok azonban nem maradtak meg az iskolaépület keretei között. Tilos volt engedély nélkül szórakozni menni, valamint este fél tíz után szülői felügyelet nélkül az utcán tartózkodni. Volt rá precedens, hogy egy végzős diáklányt azért tanácsoltak el az iskolából, mert házibuliban volt szülői felügyelet nélkül, továbbá a szoknyája hossza sem érte el a minimálisan előírt szintet.
Jelentős változások történtek az évtized folyamán a képzési rendszerben is. 1960 szeptemberében nagy reményekkel beindult az ipari tagozat mellett a mezőgazdasági tagozatú osztály, majd 1963-ban meg is szűnt. 1964-től 1967-ig szakközépiskolai osztályok indulnak, majd beindult évente egy gép-gyorsírás, általános ügyviteli osztály.
1961-től az oktatási reform elveinek megfelelően iskolánkban is bevezették a 45 perces tanítási órákat, valamint a 6 napos tanulmányi hetet (5 nap elméleti oktatás + 1 nap gyakorlat). Ez utóbbi célja, hogy a „diákok is kapcsolódjanak be a termelőmunkába. Mivel korunkat a technika szédületes fejlődése jellemzi, nem lehet tehát az oktatás célja csak humanista műveltség nyújtása, illetőleg ma már nem lehet olyan mértékben elmerülni a múlt szemléletében, amint azt régen tették”. Iskolánk diákjai gyakorlataikat a Szegedi Ruházati Boltban, a Szegedi Szalámigyárban, a Gyufagyárban, a Kenderfonógyárban, a Kábelgyárban és az Újszegedi Haladás MGTSZ-ben töltötték – természetesen „nagy kedvvel és tudásszomjjal”. Iskolánk célja a reform elveinek megfelelően „korszerű műveltséggel rendelkező szocialista szakemberek nevelése, akik nemcsak könyvelők, tervezők és statisztikusok, hanem olyan szakemberek, akik a marxizmus – leninizmus eszméit vallják és a szocialista erkölcsi normák alapján élnek.”
Gyökeres fordulatot hozott az 1968/69-es tanév, ugyanis iskolánk épülete ekkor költözött a Mérey u. 3. szám alól mai helyére, a Gutenberg u. 11. szám alá.
Az 1972-es oktatáspolitikai határozat új feladatokat fogalmazott meg. Ez a közgazdasági szakközépiskolákat kevésbé érintette, hiszen a reform bevezetése az 1968-tól életbe lépő új gazdasági irányítás után keletkező feszültséget volt hivatott feloldani. 1972-től az iskola egyik osztálya számviteli, gazdálkodási irányzatú ipari gyakorlattal, a másik igazgatási, ügyviteli ágazatú lett.
1976-tól szoros kapcsolat épült ki az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom keretében intézményünk és a DÉLÉP között. 1977-től a VOLÁN és az AFIT vállalatokkal kötött iskolánk együttműködési szerződést.
1984-től fokozatosan megszűnt iskolánkban az igazgatási, ügyviteli ágazat. Ettől az évtől mindkét osztály számviteli, gazdálkodási ágazatú, ipari és közlekedési tagozattal. Az új profil – a közlekedési – új vállalati kapcsolatokat is eredményez.
Kovács János nyugdíjba vonulása után, az 1987-88-as tanévtől iskolánk új igazgatója Király Leventéné. 2002-ig tartó igazgatósága alatt jelentős változások történtek iskolánkban. Egyrészt Az 1987/88-as tanévben az iskola szakmai profiljának fontos változását jelentette a külkereskedelmi szakképzés bevezetése – egyelőre a levelező tagozaton: ekkor indult a külkereskedelmi idegen nyelvi levelező képzés; ezzel beléptünk a külkereskedelmi szakközépiskolák sorába.
Másrészt 1988 októberében iskolánk történetének új szakasza kezdődött – ekkor vettük fel Vasvári Pál nevét. „Miért éppen Vasvárit választottuk? Vasvári rövid életútját a műveltség áldozatos megszerzése mellett a haza szabadságáért folytatott küzdelem jellemezte. Életútja, embersége erkölcsi példa lehet a ma fiataljai számára. Írásaiban megfogalmazott gondolatai segíthetik tanulóink tisztánlátását”– a fogalmazza meg az igazgató asszony.
1990 tartalmas év volt történetünkben. 1990 nyara iskolaépületünkben hozott jelentős változást: megtörtént a födém megerősítése. Ez lehetővé tette az épület bővítését: a következő nyáron beépíthettük a tetőteret, amivel megnyílt a lehetősége a számítástechnika tantermek kialakításának. Ugyanekkor az ebédlő az alagsorban kapott helyet, a földszinten – az ebédlő és a konyha helyén nyelvi termeket hoztunk létre. Ezek a bővítések szükségesek voltak ahhoz, hogy később profilunkban is változtatásokat hajthassunk végre.
1990 szeptemberétől – közel 70 év után – újra jelentkezhettek iskolánkba fiúk, a lányok örömére.
Az 1991/92-es tanévtől a József Attila Tudományegyetem bázisiskolájaként működünk, folyamatosan érkeznek iskolánkba gyakorlótanításra a végzős tanár szakos hallgatók.
Az 1992/93-as tanév több szempontból is meghatározó szakmai tevékenységünket illetően. Egyrészt ekkor indult az a kísérleti képzés – a gazdasági szakközépiskola-modell –, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben könnyen tudunk igazodni a szakképzésben bekövetkező jogszabályi változásokhoz. A gazdasági szakközépiskola tantervét a KÜLKESZ iskolái dolgozták ki – a tantervjelentésben mi is részt vettünk. A modell lényeges eleme, hogy a tanulók először általános közgazdasági képzésben vesznek részt, és csak később kell szakot választaniuk. A másik nagyon fontos elem, hogy különválik a négyéves közoktatási szakasz, – amely érettségire készít elő – és a szakképzési szakasz.
Ekkor a a következő szakok közül lehetett választani:
- számviteli ügyintéző
- üzleti ügyintéző
- külkereskedelmi idegen nyelvi levelező.
Ugyancsak az 1992/93. tanévben szerveztünk először ötödéves képzést tanulóink számára. (Középfokú adó- és pénzügyi ellenőri szakképesítő vizsgát tehettek az itt végzettek.)
1995-ben hoztuk létre a tetőtérben a tanirodát, amely a gyakorlati oktatásban játszik igen fontos szerepet.
Az 1995/96. tanévtől veszünk részt az élelmiszeripari menedzser akkreditált felsőfokú képzésben. Először a program, a tanterv, a tananyag meghatározásából vállaltunk részt, 1999 szeptemberétől a képzésben is – a Fodor József Gimnázium, Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézettel közösen.
Az 1996/97-es tanévben ismét bővítettük profilunkat – a gazdasági informatikus I. szakkal. A szakot más iskolában érettségizett tanulók számára is hirdettük.
Közben a Gazdasági Minisztérium felkérésére elkészítettük a külkereskedelmi idegen nyelvi levelezés szakképzés központi programját.
Ugyanekkor meg kellett fogalmaznunk az iskola Pedagógiai Programját.
1998-tól tovább bővültek a tanulók lehetőségei: ekkortól szerezhetnek itt külkereskedelmi üzletkötő szakképesítést. Eközben hozzákezdtünk az iskola minőségbiztosítási rendszerének kidolgozásához – az NSZI segítségével EFQM modell szerint.
Tananyagfejlesztő tevékenységünk újabb állomását jelentette az „Ifjúsági szakképzés korszerűsítése” világbanki programban való részvételünk, amelynek keretében a gazdasági szakképzés új modelljének kidolgozását vállaltuk. E tanévtől a képzés már az új program szerint folyik.
A 2000. év kedvezőtlen változásokat hozott iskolánk gazdasági életében: megszűnt a gazdasági önállóságunk. Ugyanebben az évben a tanulók étkezését és az iskola takarítását az önkormányzat külső cégekre bízta.
A 2001/2002. tanévben a 9. évfolyam tanulói már a kerettantervek alapján készült helyi tanterv szerint tanulnak – gazdasági – szolgáltatási szakmai orientációval.
2001-ben szerződést kötöttünk a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karával, amelynek célja a számviteli szakügyintéző akkreditált felsőfokú szakképzés elindítása.
2002-ben Király Leventénét Siposné Gyuris Valéria, korábbi igazgatóhelyettes, iskolánk egykori diákja váltotta az igazgatói székben. Az igazgatóváltás nem törést, hanem szakmai folytonosságot, és a megkezdett programok folytatását jelentette.
A 2002/2003-as tanévben a Humánerőforrás Alapítvány kezdeményezésével és a KÜLKESZ támogatásával sikerült elindítani az integrált ügyfélkapcsolatok asszisztense egyéves szakmai képzést. Külön öröm számunkra az a tény, hogy a dél-alföldi munkaerőpiacon nagy igény mutatkozik a képzett call centeres szakemberek iránt, akiknek a képzését a régióban csak a mi iskolánk tudja biztosítani. A képzéseink magas színvonalú, eredményes megvalósítását - szakmailag és pénzügyileg- támogatóink, különböző cégek, vállalkozások segítik.
Szeged város polgármestere 2003 őszén jelentette be, hogy az iskolánkra benyújtott bővítéses, rekonstrukciós pályázat nyert, ennek megvalósítása 2005-ben kezdődött. A kormányzati támogatással megvalósuló építkezés teljesen felborította a megszokott életritmust. Az iskola teljes külső és belső felújítása miatt a Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola Maros utcai épületében érettségiztettünk és tartottuk a szakmai vizsgákat. Az építkezéshez néhány hét alatt teljesen ki kellett üríteni az épületet, majd tanévkezdésre visszapakolni, de megérte. Iskolánk bővült egy új könyvtárral, és az új épületszárnyban kapott helyet a büfé, 2 új tanterem, az új nyelvi labor és a modernizált taniroda. A felújítás óta a Vasvári a megyeszékhely egyik legpatinásabb és legkorszerűbb oktatási intézménye: ez újabb motivációt jelent a diákjaink számára, hiszen akik már tanulóink, talán még nagyobb lelkesedéssel járnak a szép épületbe; akik még csak gondolkodnak az iskolaválasztáson, azoknak pedig fontos szempont lehet a szép környezet.
A rekonstrukció természetesen nem csupán a külső megújulását jelentette. Az elmúlt néhány évben kiemelkedő fejlesztésekre került sor a technikai berendezések területén. Ennek eredményeképpen a diákok ma már az oktatás során jól működő gépparkot, a legmodernebb eszközöket használhatják.
2005-ben iskolánk is lehetőséget kapott a nyelvi előkészítő osztály indítására, ezzel bővült az általános iskolát végzettek számára nyújtható képzési kínálatunk. Az ebben az osztályban tanuló diákok emelt óraszámban tanulhatnak idegen nyelvet és informatikát.
A felújításnak, a nyelvi előkészítő osztály és a szakképzésben indított új képzési formák bevezetésének köszönhetően megnőtt tanulólétszámunk: míg a 2004/2005-ös tanévben 330 fős, addig a következő tanévben már 410 főre, a 2006/2007-es tanévben pedig 437 főre emelkedett. A tanulói érdeklődés az iskolánk és az általunk nyújtott képzések iránt – a demográfiai mélypont ellenére is – változatlanul magas.
A felújítással párhuzamosan a folyamatos szakmai-módszertani megújulást tekintettük elsődleges feladatunknak, ezért pályáztunk az Európai Unió a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programjára. A projekt célkitűzése az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség fejlesztése, melyet az eredményes pályázást követően a 2005/2006-os tanévben, ALKALMAZ-LAK a Vasváriban – Felkészítés a kompetencia-alapú oktatásra címmel indítottunk. Ettől a tanévtől a következő területeken folyik a korszerű módszertani eszközöket felhasználó, kompetencia-alapú oktatás: szövegértés-szövegalkotás, matematika-logika, történelem, idegen nyelv, informatika, kémia, fizika, földrajz.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján minden intézmény számára nyilvánvalóvá vált, hogy az eredményes oktató-nevelő tevékenység megvalósításához elengedhetetlen a módszertani megújulás. A kétszintű érettségi vizsga már nem nagy mennyiségű tárgyi tudást kér számon a diákoktól, hanem elsősorban a kulcskompetenciák mozgósításának képességét méri. Így iskolánk fontos célkitűzésének tekintette, hogy korán csatlakozzon a kompetencia-alapú oktatást bevezető iskolák köréhez.